Pénteken bemutatkoztam a sajtónak.

Szóval ma megtörtént. Kezdem azzal, hogy felhívott a Pali, hogy tízre legyek a pályán, ott lesz a sportigazgató is. A nevét még nem tudom, de nem hiszem, hogy számítana. Rá is kereshetnék a goglén, de szarni bele. (később beírni). Hetes BMW-vel jött a fazon, és a bejárat előtt találkoztunk. Már várt a sajtó is. Egy bige a sporttól, egy másik valami napilaptól, meg csomó fotós. Jól néztem ki. Még előző nap Palival meg egy egész jó csajszival elmentünk egy áruházba bevásárolni. A sportigazgató külön kérése volt, hogy a megjelenésem legyen elegáns, ami illeszkedik a klub jelenlegi stílusához. Nem is tudtam, hogy ezeknek erre is van külön emberük, és bevallom nem volt túl sok kedvem az egész napi próbálgatáshoz, de a csajnak ritka jó segge volt. Délután fel is jött privátban a szállodaszobámba. Na szóval, Kinizsi. Erőltetett mosollyal kellett végigflangálnom a recepción, egészen a liftig. Hogy ezek a firkászok képesek lennének még a fülkébe is végigkövetni, egészen elképesztő. Aztán felfelé menet még utoljára megbeszéltük, hogy ki mit fog mondani. Szerencsére tőlem nem vártak hosszú szöveget, csak a szokásos, hogy gyerekkorom óta a Kinizsiben szerettem volna játszani, meg, hogy életem és vérem a csapatért. Ezen is túl voltam, egész reggel a tükör előtt gyakoroltam ezt a marhaságot. Aztán odajött hozzám a csapatfőnök, hogy délután csatlakoznom kell a fiúkhoz. Délután, amikor Márkkal megbeszéltük, hogy leugrunk egyet csobbanni a  Balcsira. Elvégre július van, és az egész hónapot tesztekkel meg hülye orvosi vizsgálatokkal töltöttem. Hiába mondtam, hogy Palival abban egyeztünk meg, hogy hétfőn kezdek, az öreg elég szigorúan vette a dolgot. Pali szerint így is örüljek, hogy volt pár napom, amit szabadon tölthettem el. Na, persze, szabadon, nekik ez számít szabadságnak. Bezzeg Lajosfertőn másként mentek a dolgok, de ez már egy profi klub, és itt van ám az igazi lóvé.